Köszöntő helyett… gondolatok Karácsony közeledtével

Amikor e sorokat írom, kinn hóvihar dühöng, az emberek a falu utcáján összébb húzzák a kabátot, a nyúl didereg a szántás barázdájában, és talán az őszi bőségre gondol … tél van, december 1-e, a meteorológiai tél első napja.

Lelkünkben ilyen tájt gyakran feldereng a csodás Ady vers, talán Önök is emlékeznek rá:

„Harang csendül,

 

Ének zendül,

Messze zsong a hálaének,

Az én kedves kis falumban, Karácsonykor,

Magába száll minden Lélek.”

Nincs még egy olyan születésnap, mint Jézus születése, melyről az egész földkerekség két milliárd keresztény lakója olyan örömteli módon emlékezzék.

Megtelnek a templomok, a tévék, rádiók ezerszám sugározzák szerte a világba, megszületett … örvendezzünk.

Mi ilyenkor valóban magunkba szállunk…?

Tartsunk egy kis önvizsgálatot, mivé is lettünk 2000 év alatt!

Valaha a keresztény közösségeket a család szentsége, a válások, öngyilkosságok ritkasága jellemezte, mára ez hiú ábránd, a liberális szabadosság nem csupán a családokat teszi, tette tönkre, hanem hatása közösségeket (falut, várost) sőt a nemzetet is felemésztheti.

Ha idegen országban járunk, és magyar szót hallunk, akkor egy különleges érzés kerít bennünket hatalmába. Ez az érzés, a testvériség tudata, érzése.

„Azon töprengek, hogy a sok család Európában és a keresztény világban valóban ünnepli-e, amiről ez az este szól. Sajnos már régóta karácsony szent ünnepéből – perzsavásárt –ajándékozási versenyt csináltak.
Abban reménykedem, hogy lassacskán visszatér karácsony régi tartalma: egymás szeretete a jézusi szeretet jegyében.”
Tolnai Klári elmélkedett 1990-ben az Adventi Kalendáriumban.

„Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek a földön békesség a jóakaratú embernek” – szól az örök érvényű angyali szózat.

 

Áldott, békés ünnepeket és sikerekben gazdag

Újesztendőt kívánok a falu minden lakójának.

 

Rimóczi Sándor Vilmos

Polgármester