Nagytarcsai Múzeumi kiállítóhely

A Nagytarcsai Múzeumi kiállítóhely fenntartója, működtetője Nagytarcsa Önkormányzata.

Téli nyitvatartás

november 1. – március 31.

Hétfő zárva
Kedd 10:00 – 15:00
Szerda 10:00 – 15:00
Csütörtök 10:00 – 14:00
Péntek zárva
Vasárnap zárva

Nyári nyitvatartás

április 1. –  október 31.

Hétfő zárva
Kedd 10:00 – 15:00
Szerda 10:00 – 15:00
Csütörtök 10:00 – 14:00
Szombat 14:00 – 18:00
Vasárnap zárva

A kiállítóhely nyitva tartáson kívül előzetes megbeszélés alapján is látogatható. Csoportos látogatáshoz kérjük, hogy telefonon bejelentkezni szíveskedjenek.

A MÚZEUMI KIÁLLÍTÓHELY SZAKMAI SZOLGÁLTATÁSAI:

A múzeumlátogatáshoz kapcsolódóan múzeumpedagógiai és népi kézműves foglalkozások tartása és népi kismesterség bemutató rendelhető. (Népi kismesterségek: Szövés-fonás, csuhéfonás, agyagozás, bőrözés, nemezelés, kosárfonás, rongybabakészítés, stb… témáiban.)
Múzeumkertünk hangulatos ősfás parkját családi és egyéb rendezvények, valamint esküvői fotózás színteréül is szeretettel ajánljuk.

Belépőjegyárak: Teljes-árú jegy: 400 Ft
Diák, nyugdíjas jegy: 200 Ft

Múzeumvezető: Győriné Kováts Andrea
Cím: Nagytarcsa, Múzeumkert u. 21.
Email: muzeum.andi@gmail.com
Telefon: 06-70-379-8262

 

A Nagytarcsai Múzeumi kiállítóhely

A régészeti ásatások és a történeti kutatások bizonyítják, hogy Nagytarcsa területe az ember által az őskőkor óta lakott. Krisztus születése elõtti korokból néhány értékes régészeti leletet érdemes megemlíteni.
Az őskorból: csiszolt kõbalták, átfúrt csonteszköz, rézkori idoltöredék, nagyméretû magkõ, agyagedények, bronzkori edények, karperec.
A szkíta korból elõkerült leletegyüttest a történelemtudomány hazánk legfontosabb régészeti emlékeiként tartja nyílván. Ezek a szkíta sámánok kellékei voltak: Szobros bronzcsörgõk, bronzcsengõk, vaszabla. A szarmata korból agyagedény, fenõkõ maradt fenn.
Krisztus születése utáni idõkbõl származó leletek : I. Justinianusz császár pénze, honfoglaláskori köznépi temetõ tárgyi emlékei, a 12. századból III. Béla király pénzei, a 13. századból nyílcsúcs.
A Falumúzeum 1960-tól õrzi és tárja az érdeklõdõk elé a község gazdag történeti és néprajzi emlékeit.

Az épület eredetileg 1939-ben a Tessedik Sámuel nevét viselõ elsõ, országos hírű bentlakásos népfõiskolának adott helyet, melyet Sztehlo Gábor evangélikus lelkész alapított.
A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága az Evangélikus Egyháztól vásárolta meg az alföldi parasztház-stílusban emelt épületet. Múzeumi céloknak megfelelõ átalakítások után az ide látogató jelenleg 7 állandó kiállításon pillanthat be a község múltjába. Az elsõ kiállítás megnyitását öt éves gyûjtõmunka elõzte meg.
A szervezõ-alapító Molnár Lajos és Molnár Lajosné szül. Hajdú Margit tanító házaspár elképzelésének megvalósítását a nagytarcsai lakosság egy emberként támogatta, segítette. Az addig féltve õrzött, õseiktõl örökölt tárgyakat a létesítendõ múzeum számára ajándékozták. Az idõs emberek szívesen meséltek, hogy írott formában az utókor számára is ismertté tegyék homályba veszõ hagyományaikat, szokásaikat, életformájukat. Ennek köszönhetõen több értékes tanulmány, kiadvány, könyv született az alapítók tollából.

A kiállítások felsorolása témakörök szerint:

  1. Enteriõr: a pitvar és a konyha (2. kép), amelynek berendezései a 19. és 20. század fordulójáról valók.
  2. Enteriõr: az elsõszoba (1. kép), ahol a jelzett korból származó bútorzat és a szobát díszítõ tárgyak állnak.
  3. Paraszti munkaeszközök: a növényápolás, az állattenyésztés, a fonás-szövés eszközei, valamint a házépítés szerszámai láthatók.
  4. Népviselet, díszítõmûvészet: hat üveges szekrényben vannak a gyermekek, felnõttek hétköznapi és ünnepi ruhái.
  5. Nagytarcsa története: tíz vitrinben megszemlélhetõ a történeti korok régészeti emlékei, valamint az írott források, egyéb tárgyi emlékek a 20. századig.
  6. A szállítás, a teherhordás eszközei: a földmûves gazda szekere, lovas szánkója, a kézi teherhordó eszközök láthatók a kiállításban.
  7. Az önkéntes tûzoltóság, a kisiparosok, a gazdaság fontos eszközei tekinthetõk meg.

Bővebben a kiállítóhelyről: Egy kis történelem a Falumúzeumról – Tarcsa Világ