A csapdázás a legősibb vadászati tevékenység, szerepe a fejlett lőfegyverek megjelenése előtt lényegesen meghatározóbb volt. A korabeli csapdázás kifejezetten élelemszerzési céllal folyt, ma elsősorban vadgazdálkodási és természetvédelmi szerepe jelentős azzal, hogy egyes természetvédelmi- vagy vadgazdálkodási szempontokból konfliktusos ragadozófajok (róka, aranysakál, varjúfélék, stb.) állományait hatékonyan lehessen kezelni, gyéríteni. Működési elvükből adódóan élvefogó- és ölőcsapdákat ismerünk. Mindkét típus esetében alapvető kritérium, hogy ezeket az eszközöket kizárólag a vonatkozó közösségi és hazai jogszabályok, valamint a kapcsolódó szabványok szerint lehet alkalmazni.
Csapdázási tevékenységet vadászterületen kizárólag vadászjeggyel (vadászati tevékenységre feljogosító hatósági dokumentum) rendelkező személy végezhet a helyileg illetékes vadászatra jogosult vadászati tevékenységének keretében.
A tavaszi, nyár eleji időszakban az apróvadfajok és egyéb sérülékeny fajok (hüllők, madarak, stb.) védelme érdekében a szarka és a dolmányos varjú élve történő megfogása indokolt. Ilyenkor a kirándulók akár nyílt területen is találkozhatnak olyan csapdával, amelyben az élve elfogott madarak találhatók. Az így elfogott madarak vonatkozásában a vadászatra jogosultak legfontosabb kötelessége, hogy a csapdákat naponta akár többször is ellenőrizzék, és a csalirekeszben található madarakat állatvédelmi és állatjóléti előírások betartásával tartsák. Élvefogó csapdákat vadászható emlős ragadozók elfogása céljából is használnak a vadászatra jogosultak, melyekkel szintén találkozhatnak a természetjárók akár a lakott területek közelében is.
Egyes ragadozófajok, különösen a róka és az aranysakál esetében, természetvédelmi, humán-, és állategészségügyi, valamint vadgazdálkodási cél az, hogy a lehető legalacsonyabb szinten tartsuk állományaikat. Az említett elsődleges célok mellett ezen fajok számos egyéb konfliktus (pl. belterületi megjelenés és károkozás) forrásai is.
A minél alacsonyabb állománylétszám eléréséhez/fenntartásához elengedhetetlen valamennyi jogszerű gyérítési módszer alkalmazása. A különböző csapdatípusok közül az említett ragadozófajok esetében az egyik leghatékonyabb módszer az engedélyezett ölőcsapdák jogszerű és szabályozott használata. Az ölőcsapdák szakszerű és szabályos kihelyezésével ezen fajok szelektíven foghatók meg. Egyes ölőcsapdák működési elvükből adódóan (a ragadozók a csalifalatot kiszimatolva, azt megfogva és meghúzva sütik el a csapdát) veszélyesek a szabadon engedett kutyákra is!
Ezzel kapcsolatban fontos tudni, hogy ha valaki külterületen (vadászterületen) kívánja kutyáját sétáltatni, akkor azt jogszerűen csak pórázon vezetve teheti meg! A szabadon, póráz nélkül vezetett, nem visszahívható kutya önmagát sodorhatja veszélybe!
A szelektív ölőcsapdák az említett ragadozók által gyakran látogatott területrészeken kerülnek kihelyezésre úgy, hogy azok szemmel nem láthatók, a kirándulók, természetjárók ezekkel normál esetben nem találkoznak. Működési elvükből, elhelyezésükből kifolyólag ezek az eszközök semmilyen veszélyt sem jelentenek rájuk.
A kirándulók tájékoztatása érdekében – hasonlóan a rókaimmunizáció tájékoztató plakátokhoz – a vadászatra jogosultak általában hasonló méretű és feltűnő megjelenésű figyelem felhívó plakátokat helyeznek el a leggyakrabban használt, látogatott útvonalak mentén.
Felhívjuk továbbá a figyelmet arra is, hogy a vadgazdálkodási berendezések, csapdák rongálása és eltulajdonítása értékhatártól függően szabálysértésnek vagy bűncselekménynek minősül.
Ezúton kérjük minden természetjáró szíves megértését, együttműködését, illetve a jogszabályok betartását, ezzel segítve az élővilág érdekében végzett közös munkát.